Csend vala. | Csak a vérfarkas üvöltését hallani, amint a hold csillámló szürkeségének fénye teríti be a földet tova. | A magas fenyők között beszűrődő fényeket elnyeli az erdő magassága. | A növények alján, hol az avarnak hűlt helye | (hiszen a fenyőknek nincs, csak tűlevele), | a sötétség nyel el minden hangot, | melyet valamilyen titokzatos állat adott.
De hirtelen fény lobbant a sötétben, | s a megmentő nyuszi kardot rántva vágtatott az erdőben. | Kardján megcsillant minden égitest színpompája, | s a faágak beleremegtek harsonájába. | S a nyuszi harsonázó harangjára, | minden nyuszi összegyűlt haragjában. | A nyuszihadak fáklyákkal mentek a kezükben, | az ügyben, | hogy a vérfarkasnak megmondják, el innen. |De hiába keresték farkaskomát, | nem találtak mást, csak lakomát, | melyet addig fogyaszthatott, | míg innen meg nem pattanhatott. | Nyusziurak, nyuszihölgyek, | mennyi fáradságos munkát ebbe beleöltek. | De farkaskoma, lám, nem nem bírta ki, | a Hold látványára elkezdett üvölteni. | Nyuszihadak meghallották, | fejüket azirányba fordították. | Most már csatlakoztak hozzájuk a mókushadak, | kik mogyorókat gyűjtöttek volna muníciónak. | De ha tudnák hova lett a sok. | Biza, ez az átka, ha valakinek nincsen esze sok. | Nyuszihadak, mókuserők, | mind harcra termett szupermenők. | Mogyorókat szedegettek, | csapdákat rejtegettek, | nyilakat csiszolgattak, | nyuszibogyót potyogtattak. | Megindultak a hang felé, | így mentek a farkas elé.
Farkaskoma meghallotta a tappancsok ütötte néma zajt, | s megindult volna, de ezzel ő is kavart nagy hangzavart. | Ahogy lépett, megbotlott egy faágban, | s méltatlan egy vérfarkashoz, így esett ő pofára. | Ahogy esett, ki tudja hogy, megnyílt alatta a föld, | esett-esett, hogy már nem volt fény a feje fölött. | Esett-esett, várt és várt, | hogy mikor akad végre fönt az üreg alján. | Miközben gondolkozott, észre se vette, | a sok giliszta körötte mind kinevette. | Farkaskoma gondolta, na ennek se lesz jó vége, | de még nem is ért a mondat végére, | mikor hirtelen kiloccsant alóla a gödör, | s szétáradt benne a kékes fényes csodálatos szépséges hidegséges gyönyör. | Víz volt ez, csak az lehet, gondolta, | de bőre még nem érzett ilyet, mióta... | Fellebegett a víz színére, s azt látta, | sok-sok fény lebeg ott hiába. | Hiába, hisz bár szépek voltak ők, | világosságot nem adtak semelyikők. | Kicsi fényük arra volt elég, | hogy magukat csillagnak tetethessék. | Farkashősünk megkérdezte, | de feleslegességét már érezte, | a lift merre van, | mire a remény szertezuhant. | Nem volt arra se lift, se mozgólépcső, | vagy esetleg arra állomásozó űrrepülő. | Megpróbálta kitapogatni a falat, | de nem talált ott csak egy falat halat. | Éhes volt, hisz legutóbb | a nyuszik miatt otthagyta a gnút. | De volt neki most nagyobb baja, | a falat halat visszadobta, | a halacska pedig elúszott, |s örült, hogy mindent megúszott.
Megindult farkasunk a vízben, | kereste a falat szélen. | De tudná hol van a széle! | Ennek a gödörnek nincs, csak mélye. | A víz egyre sekélyebb vala, | s végül meglátta az oly hőn vágyott falat. | De tudta, ennek a falnak nincsen értelme, | hisz nem volt neki lyuk a tetejében. | Körbenézett, hátha talál dinamitot. | Mit mondjak? Nem talált, csak homokot. | A magas feketeséget akárhogy is nézte, | nem talált azon még egy rést se. | Visszanézett a messze fénylő pontokra. | Nem úgy tekintett rájuk, mint csillagokra. | Tudta, mik ezek; pihebogarak. | Reményt adó, pici fénysugarak.
Keringett egy régi legenda... | vagy talán csak mende-monda? | Egy vadász egyszer eltévedt az erdőben, | akkor este, mikor a sötétség alászállt egy felhőben. | Az erdő megvadult akkor éjjel. | Háború robbant ki a világban szerte-széjjel. | Vérfarkasok kerültek mindenfelé, | megöltek és megsebeztek minden élőlényt. | De voltak néhányan közülük, | kiknek átvenni az uralmat nem volt érdekük. | Tőlük is féltek az erdőlakók, | de ők életük árán is védelmeztek minden lakót. | A vadászt megtámadta egy falka, | miközben ő épp egy nyuszi húsát falta. | A vadász kétségbeesetten kiáltott segítségért, | hátha egy medve épp arra megy ebédjéért. | Mikor már a könnye is eleredt, | s életének filmje szeme előtt lepergett, | meglátott egy fénylő pöttyöt, | s szívébe nem várt nyugalom ömlött. | A fénypont egyre nagyobb lett, | hogy a vérfarkasok álla is leesett. | Nem voltak azok mások; pihécskék, | melyek e g y gömbként a kívánt hatást elérték. | Hirtelen szétrebbent a sok fény a vérfarkasok szemébe, | s a vadász addig meglógott a sötétben. | De nem magától, bizony. | A kis bogarak lökték le egy lejáraton. | Miután lezuhant sok giliszta között, | partot keresett sok vizet hagyva maga mögött. | A fénypontok ellebegtek mellette, | s utat mutattak neki az erdő másik végébe vezetve. | A vadász akkor nem értette, | az erdő lényei segítségére miért siettek. | De abban a percben megfogadta, | családjában többé húst senki se fogyaszthat. | Utolsó zsákmánya emlékére, aki egy nyuszi volt, | pici, répa emlékhelyet állított. | Pihebogarak azóta az erdőben | nem jelentek meg soha sehol sem.
Farkashősünk elkalandozott elméjének adott egy stoppot, | s a tényre koncentrált, ami az előbb belehasított. | Pihebogarak! Ők lesznek azok! | Elindult, s reménykedve várta a pillanatot... | De mindhiába. Nem történt semmi. | A pihécskék csak repkedtek, mintha nem lenne ott senki. | Jellemző, gondolta farkasunk. | Előítélet vezérel minden állatot. | Átkozta a napot, mikor lejöttek a földre. | A szépséges hegyekben senki sem bántotta őket. | Őket. Helyes a többesszám? Nem tudhatta. | Más vérfarkast a környékén évek óta nem láthattak.
Miután a több ezres falka | porfelhőt kavarva | a hegyekből levágtatott, | a háborúban sorra pusztították el őket a kisállatok. | Bizony, a kisállatok, hisz a nagy kani farkasok nem látták a pöttömöket, | így a nyuszik, mókusok bár aprók, mégis erősebbek. | Erősebbek, de eszük annál kevesebb; | ölték azokat is, kik rajtuk segítettek. | Szétszóródtak így mindahányan, | de a nyuszik meg nem álltak. | A mókusok már abbahagyták, | de a nyuszik nem állhatták. | Egy kisnyuszi holttestét egy falka közepén találták. | Így történt, hogy a vérfarkasok neve, | az emberek közt csak mese. | Mese, melyet a vadász hagyott, | ki már vagy 200 éve elporladott.
Mit tehetett farkasunk, mit nem? | Elkezdett haladni a barlang sötétjében. | Csak fogott egy kisebb botot, | s a földön lépkedve azzal tapogatott. | Ment, mendegélt hosszú perceket | (de lehet, csak másodperceket), | mikor azt találta maga előtt, | apró fénysugár kúszik el szeme előtt. | Farkaskoma nem akart hinni a szemének, | hisz már vagy 10 perce beesett eme mélységbe. | Megragadta a fénycsóva végét, | s a fotonok sebességével száguldva repült a forrásuk felé. | Mikor a fénymetróról lekapcsolódott, | két szeme hatalmas fényben villódzott. | De nem az utazás tette ezt vele, | hanem az, ami most két szeme előtt lebegett. | Nem akarta elhinni, | de kiégett receptorai miatt muszáj volt ezt minél hamarabb megtenni. | Eltakarta fülét, orrát, szemét, száját | meg a kicsi pofikáját. | Kutatott kicsit zsebében, | de úgy tűnt, a napszűrő lencséjét benne felejtette távcsövében. | Óvatosan naaagyra nyitotta szemét, | s az lassan megszokta a fényt. | Sokáig nézte, de meg nem érthette, | a Föld mélyében mit keres egy ekkora gömböcske. | Gondolta, közelebb kéne menni, | megtekinteni, | de szemébe ötlött a korlát neki. | Semmi baj nincs a korláttal, | a házakat is körülveszik… KORLÁTTAL? | Leesett Őfarkasságának a dolog: | a korlát még majd problémákat okoz. | A korlát csak egyet jelenthet, | s már kereste is a kiírást: MAGÁNTERÜLET. | De nem. Ilyet nem talált sehol. | Ezt hívhatják úgy: evulúció. | A semmi csak úgy gondolt egyet, | s a földből egy korlátot növesztett. | (Bizony, sajna farkasunknak hiányosak az ismeretei, | meg is bukott biosz érettségin.) | E problémát elnapolta, | s a sok információt sorba rakta. | Miközben hevesen gondolkozott, | felpillantott, | és sok-sok építmény szeme előtt sorakozott. | Volt ott minden olyanféle: lépcső, terelő, | sín, vasút, talicska meg emelő... | Farkashősünk tátott szájjal nézett, | majd sok csillámló pontot látott meg a fal belsejében. | Közelebb lépve eszmélt rá: | a sok fényesség arany, ezüst, miegymás. | Vávávárjunk csak! | Föld mélyén fényes gömb, arany, ezüst, bánya… | S ekkor jött rá mi lehet ez: a magma. | A Föld csodálatos középpontja. | A sok infó már nemhogy sorban, de párhuzamosan kapcsolva sem fért el, így a hősiesen hősködő farkashősünk hősködése hősiesen alábbhagyott, s így elméje egy időre a másvilágra távozhatott. | (Ha esetlegesen nem esett le…gesen…: farkashősünk hősiesen elájult.)
2. fejezet: Észak és Dél
Odafönt az erdőlakók | felforgattak minden mozdíthatót. | Átkutattak hegyet, erdőt, | tavat, folyót, répamezőt. | A hadsereg taktikai részlege | felosztotta a területet részekre. | A magas füves terület a nyusziké, | a lombkorona szint a mókusoké. | De a toborzói osztályon | a jelentkezés nagysága 1 a mínusz másodikon. | A rovarok és madarak mind maguknak valók; | egyik eltűnik, másik elrepül, ha baj van valahol. | A svájcicák folytonos pártatlansága | meg már jó ideje megy az erdő agyára.
Egyszer régen, mikor a svájcicák bevonultak, s elfoglalták honukat, | megalapították a Svájcicai Gárda nevű katonai alakulatukat. | A Svájcicai Akadémián képezték ki őket, | hol a fegyelem az állat legfőbb vezetője. | Napi 36 órát tanultak, | néha még éjjel is csak gyakoroltak. | Fegyvergyárat alapítottak, | nagy céheket indítottak. | De hogy e nagy felhajtás miért volt? | Svájcica a töri atlaszban csak egy fehér folt. | Ha háborúra került a sor, területüket körbepisilték, | s e bűzzel a támadókat mind elijesztették. | Minden szép s jó volt, | míg Francicaország bosszúhadjáratra nem indult…
Odafönt az erdőlakók | felforgattak minden mozdíthatót. | Átkutattak hegyet, erdőt, | tavat, folyót, répamezőt. | A hadsereg taktikai részlege | felosztotta a területet részekre. | A magas füves terület a nyusziké, | a lombkorona szint a mókusoké. | De a toborzói osztályon | a jelentkezés nagysága 1 a mínusz másodikon. | A rovarok és madarak mind maguknak valók; | egyik eltűnik, másik elrepül, ha baj van valahol. | A svájcicák folytonos pártatlansága | meg már jó ideje megy az erdő agyára.
Egyszer régen, mikor a svájcicák bevonultak, s elfoglalták honukat, | megalapították a Svájcicai Gárda nevű katonai alakulatukat. | A Svájcicai Akadémián képezték ki őket, | hol a fegyelem az állat legfőbb vezetője. | Napi 36 órát tanultak, | néha még éjjel is csak gyakoroltak. | Fegyvergyárat alapítottak, | nagy céheket indítottak. | De hogy e nagy felhajtás miért volt? | Svájcica a töri atlaszban csak egy fehér folt. | Ha háborúra került a sor, területüket körbepisilték, | s e bűzzel a támadókat mind elijesztették. | Minden szép s jó volt, | míg Francicaország bosszúhadjáratra nem indult…
to be continued...
